Valamiért az az érzésem, hogy eltávolodtunk egymástól. N. meg én. És ez gond... Bár már nem beszélek Hozzá, de azért kéne... Értitek ti. Csak attól félek, hogy átalakul bennem valami mássá, és sokk lesz, ha rájövök, hogy nem igaz. Megrázó, amikor az ember rádöbben, hogy valamit csak képzelt, és semmi sem volt belőle igaz.

A szerelem egy kiállhatatlan dolog. Van N., akit nagyon szeretek, de csak barátként ugye. Van egy lány, G., akibe N. valószínűleg (legalábbis szerintem) szerelmes. Ez nem lenne gond, legyen, ha jól esik neki, de ettől szó szerint magasról leszar, ami rossz, mert eddig se volt valami együttérző, de most mintha nem is léteznék... Nem akarom elveszteni az egyik legjobb barátomat. Hiányzik... Hiányzol, Nath!

[A blog egy másik tárhelyen is fut. Nem tudom miért. SavanPh, a BlogSpot.com-on.]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.