A földrajztanár vagy szeret, vagy gyűlöl. Bár ez tulajdonképpen mindegy, mert mind a kettő ugyanazzal jár: feleltet. Nem is egyszer. Negyedszer feleltem idén, nagyon csodás, mondhatom. Hármasnál még így se állok jobbra, de év végére összekaparok egy négyest, nem akarom, hogy nagyon lerontsa az évvégi bizonyítványt. Mert ugye, az beszámít az egyetemi felvételibe, meg az érettségibe is, ugye?

Rájöttem, hogy nagyon nehéz lehet fordítónak lenni. Én valami kisebb nyelvi érzéknek nevezett tárggyal rendelkezem, ez tulajdonképpen abból áll, hogy bele kell kezdenem pár angol mondat megalkotásába, és onnantól kezdve az én agyam teljesen ráállt az angol nyelvre, gondolatok, megszólalhatnék, minden. Poén az egész. De sajnos amikor arra kérnek, hogy fordítsam le ezt és ezt, akkor makogok a saját anyanyelvemen, mert nem bírom magam rendesen kifejezni.

Ezúton is szeretnék gratulálni... hm... magamnak, amiért belerohasztottam a narancsot a táskámba, későn vettem észre, és egész bűzlött a táskám a rothadt naracstól. Na jó, annyira nem volt durva... De nem nagyon tetszett, meg kell vallani.

Jó szokásom szerint DA-n böngésztem, amikor megláttam, hogy van pár ember, aki megunta a Converse-ét, ezért kifestette. Akryllal, valami pofás kis mintával. Nem azok a gagyi szarok, amiket a legtöbb elfajult pózer csinál, hogy ráírja lemosható filccel a cipője oldalára, hogy "30Y <3", és akkor menőzik vele. Hanem... Ezt már művészet szintjén. Egy kommentárban olvastam, hogy azért lehet olyan jól festeni a Converse cipőket, mert eredetileg többlayeresek, azért, hogy designerek ki tudják dekorálni. Szóval csináltam egy halfway-plant, hogy körülbelül milyet szeretnék. Az örek kedvenc psychedelic (hallucinatív) témában terveztem rá mintákat. Cyanide és Happiness cipő lesz, bal lábamon a cianid, a másikon a boldogság. A Cyanide-ot még jól meg tudtam tervezni, viszonylag könnyen, mert a hallucinatív témás rajzaim általában kimerítik a DarkRoom kategát, de a Happinesszel akadt egy-két probléma. Persze az azóta védjegyeimmé vált buborékokat egyikről sem hagyhattam le...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.