...Nath, te címeres ökör, te kis hülye, hiányzol! De találkozni fogunk, újra. És minden olyan lesz, mint régen. Majd baromkodunk... És a többi. Megjegyeztem, most vasárnap, fél háromkor, a szokásos helyen. Örülök, hogy újra találkozunk! Mert hiányoztál, te zakkant gyerek. Még ha bunkó is vagy néha, még ha nem is bírok rajtad kiigazodni, akkor is rohadtul hiányzol, mert annyira, de annyira szeretlek... Tudom, hogy te is szeretsz, te mondtad. És jó, hogy nem vagy "egyedül", ha érted mire gondolok. Szeretlek, te címeres ökör, és fogadd el, mert ez van. Attól, hogy egyszer elcsesztük, még lehetünk barátok.

[nem félreérteni. nem ÚGY szeretem, de attól még igen.]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.